2017. augusztus 13., vasárnap



Szösszenetek I.
Rab vagy


− Na, eljössz velem az útra – kérdi Naro, az óriás sas, miközben a tópart szürke kövére telepszik.
− Nem is tudom – válaszolja Pitypang a földön kuporogva, apró kavicsok közé fúrva lábujjait. Gesztenyebarna haja az arcába hullik. Egész délután egy ággal túrta a nedves talajt. Most is ezt csinálja, a háta furcsán görbül a tevékenység közben. − A Keskeny Hegy távoli ország. Egy hónapig kell repülni. Az én kis hártyaszárnyaim nem bírják addig.
− Felülhetsz a hátamra, ha szeretnél.
− Túl csontos a hátad.
− Hozd el a moha párnád!
Pitypang fel sem pillant. Legyint.
− A fizetség is túl kevés. Csak huszonöt évet kapnék cserébe a szolgálatomért. Más százötven, kétszáz évet is megkeres a Keskeny Hegyen. Én hamarabb halnék meg, mint a többi tündér.
− Itt meg fogynak a napjaid. Ott legalább gyarapodna a számuk. Még élhetnél egy kicsit.
− Jó, igazad van. Csak még be kell fejeznem a bűbáj iskolát.
Naro kezd türelmetlenkedni. Duzzogva fújja fel fehér tollait.
− Utálod a bűbáj iskolát.
− És még rendbe kell tenni a kiskunyhót. Nemrég költöztem be. Még egy évet itt akarok tölteni.
− Ott is vannak kunyhók.
A kicsi tündér végre felnéz, a keze megáll. Szeplős orra kikandikál a barna lobonc mögül.
− Jól van, jól van. Lehetetlen vagy. Mindig prédikálsz. Mindig mindent jobban tudsz, ó Bölcs Sas! Jövő héten elindulunk.
− Két éve mondogatod. Rab vagy. A változatlanságé.
− Akkor holnap indulunk, Tökéletes Úr. Most jobb? Elégedett vagy?
− Inkább ma.
Pitypang megint az ággal kaparássza a földet. Az orra eltűnik a hajzuhatag mögött.
− Holnap.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.