2017. augusztus 16., szerda


Szösszenetek II.

Almás rétest, aranyom?


− Egy kis almás rétest, aranyom? Most sült. Még meleg. Üljön már le!
− Nem, köszönöm… izé, Ma-mancika néni. Sietek.
− Ennyire sürgős? Nem kell rohanni. Kocsonyát? A malac farka is benne van, tegye ki a tányér szélére, ha nem szereti.
− Ööö, nem köszö… köszönöm. Nem kérek. Tényleg menni kell. Várnak a Vágóhíd utca 19. alatt is. Tudja, a… na, milyen bácsi.
− A Töhötöm.
− Igen, izé… Töhö… Töhö… Na, nem tudom kimondani.
− Egyem is meg! De szép szál legény maga. Az a csillogó fekete bőr. Mint egy csokoládébaba. Ha még fiatal lennék. Elpirult? Nem látszik, hahaha. Ne haragudjon már, de errefele nemigen látni ilyen népeket. Olyan izgatott lettem. Nem így képzeltem ezt a pillanatot. Hanem, van ám káposztáscvekedli. Azt szereti-e?
− Ne-nem tudom, mi az. Jajj, bocsánat. Elejtettem a…
− Hagyja csak, hagyja. Jó helyen van az ott. Egy dámaparti csak belefér?
− Nem igazán. Mmm…
− Menni kell, értem, értem. Nagyon sietős magának.
− Bocsánat, már megint…
− Hagyja, eldőlt, kit érdekel az a lámpa. Egyem is meg. Maga olyan kis izgulós fajta. Nem lehetne holnap túl esni a dolgon? Ma még hagy gyönyörködjek magában.
− Nem lehet, nem. Ma kell. Most.
− Jó, hát ha ma, akkor ma. Almás sütit?
− Nem. Még mindig nem – mondja a magas fiatalember, akit világszerte a Kaszás néven emlegetnek.
Remegő tagokkal a talajra ejtett célszerszámáért nyúl, azért a bizonyos kaszáért. Felmarkolja, megint leejti, megindul Mancika néni felé, közben megbotlik a dohányszó asztal lábában, a fegyverével felborít valami fonott kosarat, s lefejeli a csillárt. Végre elér az öregasszonyhoz, s lesújt rá. Háromszor. Kétszer elvéti. Mikor utóbb a barátainak meséli az esetet, azt nem ecseteli, hogyan hatott a két mellésuhintás Mancika néni egészségi állapotára. Valószínűleg nem jól, mert a férfi később nagyon fintorog, mikor ehhez a részhez ér a történetben. Most a néni előtt, vérrel befröcskölt homlokát dörgölve is fintorog.

− Tökre utálom ezt a me-melót – sóhajtja. Távozáskor még utoljára véletlenül összezúz egy darab malacot formázó porcelánfigurát, és a földre sodor egy világítós Krisztus képet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.